Szombat reggel első utunk, a kikötőben lévő Market Squarre vezetett, ahol minden szombaton reggel egy kis piac üzemel, alig több mint 25 kis sátorral. Mindegyik mást árul. Vannak étel-árusok, amiket a harmadik nap már bemutattam. Azok a sátrak szinte ugyan azt árulják. Voltak kinn reggelizős sátrak, ahol péksüteményeket és kávét is lehetett kapni. Ezen kívül mindenféle kézműves tárgyakat árusító sátrak,zöldséges/gyümölcsös standok és egyéb souvenires sátrak voltak.

Az árakat elnézve, erősen kétlem, hogy a piacon vásárolni a legkifizetődőbb Helsinkiben, de kétség kívül kellemes volt, hogy amikor a piacra besétáltunk az első illat ami megcsapta az orromat a tömény eper illat.

Miután befejeztük a piacozást, jegyet vettünk, egy sight seeing hajóra, ami 1,5 óra alatt egy gyors idegenvezetést tett a Helsinki körüli szigetekre, aminek túlnyomó része a Soumenlinna erődszigetcsoport, ami 9 szigetből áll, és azzal a céllal hozták létre, hogy megvédje a Helsinkibe érkező hajókat.

A hajón először a felső szinten utaztunk, ahol egy 6,8 Euros sör mellett, nézhettem végig, ahogy elhaladunk a szigetcsoport mellett, miközben a tengeri szél fújja szárazra a szám. Majd lementünk a hajó legalsó, étteremszintjére, ahol először egy büféasztalos megoldásban kaptunk egy sütőtök-krémlevest, és salátát, de ugye magyar embernek csak a főétel az étel, amire két sertésszűzérmét kaptunk, rózsaborsos páccal, jus-vel, és vöröshagymával, valamint "steakburgonyát".

A hajóút végeztél, rövid hezitálás után a Tempeliaukkioba más néven Rock Church-be vettük az irányt, ami ahogy a nevéből is következtethető, egy kőbe vájt templom.

Az ötödik napunk, azaz a vasárnap, először azzal az ambícióval indult, hogy miután kipihentük magunkat nekivágunk a városnak, viszont miután megtudtuk, hogy vasárnap minden délben nyit, és lévén, hogy délutánra az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a napunkat a közös filmezés és a lelki felkészülés a holnapi munkára jellemezte.

Péntek reggel 9:30-ra a Varia iskola egyik "ételkészítés" tanára jött értünk a szálláshoz, kisbusszal, és vitt minket sorban a munkahelyeinkre, aláírni a papírokat, és beszélni pár szót a főnökökkel, ott dolgozókkal. Elsőként a Café Ekberg, utána Opera, utána a Finlandia Hall majd a Jumbo.

A munkahelyek kiválasztásában Piritta segítségét kértük,és miután mondta, hogy otthon egy bisztróban vagyok tanuló a Finlandia Hallt ajánlotta, így egyik társammal együtt, a Finlandia Hallban fogunk dolgozni hétfőtől.

Az épület a Finnek számára egyfajta jelkép, mivel a legismertebb finn építész tervezte Alvar Aalto. A kísérőnk szerint, ha nem tudjuk hétfőre, hogy ki tervezte az épületet nem is engednek majd be. 

Az épület egy rendezvényközpontként üzemel, ahol a konyha akár 6000 fős rendezvényt is képes lebonyolítani. Körbevezettek minket, a konyhán és a hozzá kapcsolódó helyiségeken. Egy apró konyhához szokva, furcsa volt egy ennyire nagy konyhán lenni. Effektiv a konyha része nem akkora mint egy szállodában, inkább a több emeletes megoldás, ugyanis a raktárak, és fagyasztók a konyha szintje alatt helyezkedik el, és külön hús,tej,zöldség "walk-in fridge", szárazárú, stb.

Nem tudnék semmi észrevételt közölni az ételekkel kapcsolatban, ezt inkább majd egy hét elteltével vesézem majd ki. A séf nem tudott velünk foglalkozni, de két szakácsot megbízott, hogy vigyenek körbe minket, és mondjanak el mindent. Megnyugtattak, hogy az első héten nekik is labirintus volt az épület, és ne aggódjunk, nem kell finn nyelvleckéket vennünk, mert mindent elmagyaráznak nekünk angolul.

Hétfőn 7:00-ra kell menjünk.

Végezvén a munkahelyek végigjárásával, lévén, hogy rohadt éhesek voltunk, kipróbáltuk a fintn "McDonald'st" a Hesburgert. Egy nagy menü 8,8 Euro, de természetesebb íze volt mint egy Mekinek. Funfact: Finnországba csak tavaly jött be a BurgerKing, és csak 3 BK van az egész országban.

Visszatérve a belvárosba ellátogattunk a Helsinki Katedrálishoz, és gyors kulturális sétát tettünk körülötte, és belül is.

Végezetül, a kikötőben, egy gyors szardella-sült polip kombóval elfojtottuk az éhségünket:

Katonás rendben, 6:45-kor kelés, 7:10-kor a portán pontosan megjelenés. Gyors kávé, és indulás a vantaai középiskolába, találkozni az itteni "felelősünkkel", akit az itt létünk alatt kell hívjunk, bármilyen felmerülő probléma esetén. 

Időben elindulunk, a Variahoz (az iskola neve), az odavezető út, egy metro 5 megálló és egy vonat 6 megállós út. A tömegközlekedés errefelé annyira olcsó, hogy egy sima metro jegy 2,5 Euro, a vonatra meg 5 Euro volt a jegy.

A Helsinki vonatállomás, elölről.

Ez pedig, Helsinki egyetlen metroja, ami kb. úgy működik mint a 4-6os villamos otthon, hogy egyik végén egy helyről indul, de a másik irányban két végállomása van.

Az iskolához közeledve, nem úgy éreztem mintha egy iskolába mennénk, sokkal inkább a Honvéd Kórházra emlékeztetett az épület kívülről:

Nem elég szemléltetőek a fotók, de az iskola alapterülete körülbelül tényleg akkora volt mint a Honvéd Kórháznak. Az iskolán belül többfajta szakképzés is folyik, a szakácsképzéstől elkezdve, az autószerelő képzésig bezárólag. Sajnos belül nem sikerült képeket készíteni a tankonyháról, ugyanis nem is vittek be oda minket, csak futólag láttunk be, de érződött a két ország közti különbség.

Kis várakozás után megérkezett Piritta, az összekötőnk, aki hamar egy reggelire invitált minket:

A reggeli sonkás szendvics volt, főtt tojással (még meleg volt!) szörp (nem az az Ági szörp, amitől beragad a segg, de mégis egy jóízű, enyhén édes ital volt), répatorta (sok fahéjjal, és cukormázzal a tetején), és természetesen kávé és tea.

Ezek után átmentünk Pirittával és Veeraval egy tanteremben, am körülbelül egy 20 férőhelyes tanterem volt, olyan interaktív táblával, ami egyrészt működött, másrészt a tanári kar értett a használatához. Itt egy rövid bemutatkozás volt, és vázolta Piritta mire számítsunk munkahelyek terén , és kitöltöttük a szerződéseket, valamint a bérletigénylő lapot, amivel később kaptunk egy kártyát, amivel korlátlanul utazhatunk a városban, és még néhány környező régióban ( úgy mint otthon a közig. határig, itt bizonyos régiókig érvényes a bérlet). 

A jó tanácsok után a menza felé vettük az irányt, ami minden ott tanuló diák számára ingyenes, az állam által finanszírozott. Önkiszolgáló rendszerben működik. Amikor ott voltunk, "saláta mix" volt mellette céklasaláta, valamint két féle currys csirke bulgurral, valamint friss péksütemény (amit csak távozáskor vettem észre).

Ebéd után Veera (aki a Varia iskolában, a nemzetközi dolgok adminisztrációjáért felelős) vett szárnyai alá minket, és elvitt minket beszerezni a bérleteket. Felvértezve a korlátlan utazás hatalmával körülnéztünk a belvárosban, alaposan kutatást végezve, hogy megtaláljuk a legideálisabb közértet, valamint a legközelebbi Alko-t, ahol a későbbiekben be tudjuk majd szerezni az alkoholt.

Napi funfact:

Azt hittem, hogy a svédek szeretik az édességeket, mert minden boltban van külön fal a gumicukroknak. A finneknek külön boltjuk van a gumicukrokhoz a KarkkiTori:

Igaz, hogy lassan egy nap eltelt érkezésünk óta, de most jutottam el abba a fázisba, hogy írni is tudjak néhány gondolatot.

A repülőút sima volt, és a reptérről külön kisbusszal vittek minket a szállásunkra.

A szállásunk, a metró állomáshoz közel van, néhány megállónyira a belvárostól. Három szobára vagyunk elosztva, kettesével. Az egész szoba két ágyból, egy kis asztalból, egy hűtőből, és egy szekrényből áll. Jó dolog viszont, hogy minden szobához külön fürdőszoba jár. Az emeleten van mosószoba, és a földszinten felszerelt konyha, ami nagyobb mennyiségre való főzéshez edények tekintetében nincs felszerelve. Sauna is van az épületen belül, viszont két időpontra van lebontva,hogy 15:00-17:30-ig férfiak használhatják, 17:30-20:00-ig meg csak lányok.

Első napon, inkább a környéken néztünk szét. Mint ahogyan arra számítottunk, az ételek nagyon drágák errefelé. 550gr kenyér 2 Euro körül mozog!

Ez az étel, a mellettünk lévő étteremben 9,8 Euro volt:

Az első nap fennmaradó része inkább a kipakolással, és az akklimatizálódással telt, aztán este koccintottunk egyet a megérkezés örömére.

Érdekesség lehet, hogy eddig sem dohányárut, sem erősebb alkoholt nem láttam boltokban. A legerősebb alkohol a Heineken volt, amit eddig láttam. 5%-nál erősebb alkoholokat "Nemzeti Italboltokban" lehet kapni, ami itt "Alko" néven fut.

Tudván, hogy itt a magyar időszámításhoz képest, egy órával később van, és odahaza is nemrég volt óraátállítás, már első nap éreztem magamon, hogy nehéz lesz hozzászokni. Helyi idő szerint fél egykor sikerült lefeküdni aludni, ami remek hír volt, tudván, hogy másnap reggel 7:10-kor menetkészen kellett állnunk a hotel aljában.