A hétvégénk nyugisan telt. Szombaton jó idő volt, ezért reggel elmentünk az olimpiai stadionhoz, ahol egy kilátóból szétnéztünk. Utána kicsit városira vettük a figurát, és az egyik bevásárló központban néztünk szét.

Péntek úgy fest mindig könnyedebb nap lesz. Fél négy körül már sikerült eljönnünk.

Különösebben nagy feladatok sem voltak a napra. Inkább az esti rendezvényre készült el pár étel. 

Eső alkalommal történt viszont, hogy JP, a személyzetis szakács elmondta, hogy mit és hogyan csináljak meg egy étellel, és teljes mértékben rám bízta az elkészítést, a nélkül, hogy felettem állt volna és instrukciókat adna közben.

Nem volt egy bonyolult étel, de ez nekem akkor is jó érzés, hogy két hét után egyáltalán odaengednek a "tűzhelyhez". Nem egészen tűzhely volt, és rostlapnak sem mondanám. Egy serpenyő funkcióját tölti be, csak nagyobb, és be lehet állítani a hőfokát.

Nem sikerült tökéletesre a kép, és ezt akkor vettem észre amikor már hazaértem. De látszik a lényeg. =D

Az étel nagyjából egy rakottkrumplihoz hasonlít. Olajon össze lett pirítva a hagyma, a burgonya, a sonka, az bele lett rakva a tepsibe, rá a sajt, és felöntve sajtkrémmel és tejszínnel.

A személyzeti viszont péntekhez illő volt. Kurvajó! =D

Levesként egy csípős-paradicsomleves, másodiknak meg fokhagymás burgonya szójás konfitált csirkével.

Minden nap van desszert az ebédhez, többnyire a rendezvényekről megmaradt sütemények, ami pénteken egy Fujitsus rendezvényről megmaradt lime torta volt.

Este visszamentünk a városba kicsit nézelődni, és mivel éhesek lettünk, egy kis török kaját.

Lassan valóban elmondhatom, hogy a napjaim kezdenek átlag, munkás hétköznapokká válni.

Tegnap reggel beérkezésem után megkaptam, hogy sertéstarját vágjak szeletekre. Azt hinné az ember, hogy abból nem létezik nagy mennyiség...De létezik.

Ilyen, méretre,

16 ládányira valót. 5 órát vett igénybe a napomból.
Nem is igazán volt más program arra a napra.

A személyzeti készítő szakács felkért, hogy 2 hét múlva csináljunk egyik napra magyaros személyzetit. Szóval két hét múlva magyar nap lesz a Finlandia Hallban. =)

Mai napom pedig megtanultam, hogyan lehet tócsnit (rösztit) minden adalékanyag nélkül készíteni. Meg azért még jutott mára egy kis konfit csirke még... Az egész hetünk húzós volt, mivel a házban volt a Fujitsunak egy többnapos rendezvénye, és minden napra kb 1000 főre kellett főzni.

Jövőhéten már félidőnél tartunk, ezért átkerülök a hidegkonyhára. Kíváncsian várom, milyen nagyüzemben salátákat. Viszont van itt egy sütemény (pulla), aminek a receptjét meg kell, hogy kaparintsam mielőtt hazamennék. A hetem mindennapját abban reménykedek, hogy reggel amikor átmegyek hidegkonyhára kávézni, lesz ott belőle a személyzetnek. 

Végezetül egy kép, vasárnap reggelről, egy amúgy forgalmas útról:

A finnek vasárnap délig ki sem mozdulnak a házukból.

Két hét.

Ha a kiérkezésünk napját is számolom.

Mai napom ízig vérig melós, hétköznap volt..

Két fontosabb meló volt volt ma, amit el kellett végezni, és ezzel 10 óra elment.

Elsőként a tegnap elkezdett hamburgereket fejeztük be (636 darab), aztán a szintén tegnap elkezdett vega-pitéket kellett felvágni, ami szintén egy kellemes adag (~700 kocka, 11 1/1-es tepsi) volt.

A legjobb, hogy a hamburger úgy is 2 órát vett igénybe, hogy 5-en csináltuk őket. A pite meg külön szám volt, amikor fél négykor, kedvesen megkérdeztem, hogy tudok-e még segíteni, és kiadják, azt a feladatot amit egyedül szerintem még most is csinálnék, ha a második felére nem segítenek be mások is.

Érdekesség viszont, hogy annyira figyelembe veszik az éttermekben a laktóz és glutén érzékenyeket, valamint a vegánokat, hogy minden étteremben fel van tüntetve a menün, és például egy ekkora méretű rendezvénynél is készült külön vegán burger, és gluténmentes burger is. Az étlapokon az ételek után szerepel zárójelben egy g-betű a gluténmentes egy l-betű a laktózmentes ételeknél. 

A nap többi része bevásárlással, és pihenéssel telt.

Tizenhárom a Kartel száma, meg az eltöltött napoké amit Helsinkiben töltöttem eddig.

Mai napon nyolcra mentünk melózni, lényegesen kipihentnek mondhattam a reggelemet. 

Reggel a séf kiadta, hogy ma glutén mentes pitét fogok vele csinálni. A nap első fele ezzel el is ment, ugyanis 11 tepsihez szükséges anyagmennyiséget kellett összekészíteni, ami viszonyításként 10 kiló répa volt, csak az egyik hozzávaló a sok közül.

Továbbra is érvényes számunkra, hogy a 8 órás munkaidő itt sem létező fogalom. 

Sokszor eszembe jut az a pillanat, amikor kb 2 hónappal ez előtt (az otthoni munkahelyemen az egyik ételnek eleme volt a kelbimbó szirom, aminek a lefejtése meglehetősen macerás meló volt) kelbimbó szirom szedegetés közben, a Séf Úr odajött, és annyit mondott: "Macerás meló, de csak így lehet megcsinálni. Biztosan Finnországban is sok szivatós munkát kell majd csinálnod."

Mikor csinál valamit az ember, és az adott feladatot mondjuk 2 órán keresztül kell csinálnia, nem látja a végét, és hamar beleun. Viszont ha végzett vele, a megkönnyebbülés olyan örömet okoz, ami miatt megéri néha ilyen munkákat végezni.

A Séf Úr szavai sokszor csengenek a fülemben amikor egy ilyen kellemes feladatot kapok, és olyankor rájövök mennyire nem tudok még semmit a szakmáról, és milyen jó helyzetem van az otthoni munkahelyemen. Ma is megkaptam egy kellemes feladatot fél négykor. Le kell szoknom arról, hogy a munkaidőm lejártát számolgassam, az elvégzendő feladatokhoz szükséges időt kell számolgassam.

Ma meg kellett csinálni ~700 húspogácsát, a holnapi rendezvényhez, ami olyan remek feladat volt, hogy ketten 1,5 órát csináltuk. 

Nem, ez nem az összes.

A mai személyzeti viszont megért egy fotót. Nem olyan dolog mint otthon egy étteremben a személyzeti, inkább hasonlítanám egy munkahelyi étkeztetéshez. A Finlandia Hallnak külön szakácsa van a személyzeti ételekhez, aki nem csak összebassza a kajákat, hanem tényleg olyan ételeket készít ami kinézetre és ízre is megállja a helyét. A leves egy csicsóka"krémleves" (itt ami levest eddig láttam minden egy sűrűbb krémleveshez hasonlítható), a második fogás lazac(!) volt sült zöldségekkel, és szójás mártással, rizzsel. A naponta változó, három különféle salátáról meg ne is beszéljünk. Nem az otthoni rendszert akarom fikázni, de követendő példaként kéne az ilyenre tekinteni, nem elérhetetlen vízióként irigykedni.

Annyi napja vagyunk már kinn, hogy azt nem lehet két kezünkön megszámolni. A hétvégét szummázva, egy bejegyzésbe venném, hiszen inkább mondanám egy hosszú napnak, mint két normálisnak.

Szombat reggel, terveztük, hogy korán elindulunk, és elsőként, egy bűvészboltot veszünk célba. Ez a terv annyira jól sikerült, hogy egy órás késéssel kezdtük meg a kalandunkat, és sajnos a lányok ezen a napon nem tartottak velünk. A bűvészbolt annyira volt bűvészbolt, hogy volt egy részleg ahol lehetett kapni bűvész cuccokat, viszont sokféle jelmezt, és néhány zsonglőr felszerelést is árultak. Ugyebár nem igazi jelmez az, amihez nem tartozik egy bajusz, ezért hamar elhatároztuk, hogy mindannyian befizetünk egy bajuszra, és azzal rójuk az utcát.

Osztatlan sikert aratott a városiaknál, és életemben először elértem azt, hogy a szórólapos kerüljön ki engem, ne pedig én őt.

Miután bevásároltunk, rövid tanakodás után elhatároztuk, hogy először a kikötőhöz megyünk, azután pedig áthajózunk Suomenlinna erődítmény-szigetére, ami Helsinki mellett van, és annak idején a helsinkibe utazó hajókat védte, ilyen eszközökkel:

Mivel a hajó indulásáig még elegendő időnk volt, előtte megnéztük a helsinki kikötőjében helyet foglaló vásárcsarnokot, aztán egy piaci hot-dogot, palacsintával és kávéval, majd megszálltuk a szigetet. Jópofa, hogy a szigetre hajóval kell menni, amire a tömegközlekedéshez használt bérletünk jó. 

Fölöslegesen érzem, hogy túlzott részletezéssel kifejtsem a sziget funkcióját akkor és most, ezért akit érdekel IDE kattintva többet megtudhat a helyről.

Tudva, hogy vasárnap visszamegyünk a lányokkal, inkább gyors felderítőmunkát végeztünk, és profilképgyártást.

A szombati nap további részében, félig spontán buli keretében megünnepeltük, hogy másnap már legálisan fogyaszthatok alkoholt akár az USA területén is. A legjobb része az estének a vodka volt. Finnországban annyira működik a szelektív hulladékgyűjtés, hogy a legtöbb Finnországban gyártott ital,műanyag palackban van. Nem vagyok egy nagy vodka imádó, ezért nekem akármilyen vodka, az hígító. Ezzel a műanyag flakonnal pedig még inkább kiérdemelte az ablakmosó nevet.

Vasárnap reggel kicsit viharverten, de időben sikerült útra kelnünk. Itt már a tervek konkrétak voltak, egyenesen a szigetre mentünk. Vasárnap minden délben nyit, viszont szerencsénkre az Alepa, egy non-stop üzletlánc, és pont utunkba esik egy a metrohoz, ezért a reggelinket az ő támogatásukban fogyasztottuk el.

A mai napon a szigetet már sokkal körültekintőbben, és teljes mértékben átvizsgáltuk, a turista térkép közreműködésével. Sajnálatos módon a múzeumok nagy része csak nyári időszakban van nyitva, viszont a sziget önmagában is rejt annyi látnivalót, aminek végiglátogatásával akár egy egész napot ki lehet tölteni. 

Itt kap helyet például az 1760-ban épült, és még ma is működő száraz kikötő, ami Európa legrégebben épült,és még ma is használt kikötője, ahova javítani hordják a hajókat.

És a sziget "bejárata", a King's Gate.

A sziget nem csak turista látványosságként működik. Rengeteg lakóház, és lakóparkok is vannak rajta. Sok közülük annyira beleolvad a sziget összképébe, hogy nem egyszer akartunk idegen emberek portájára bemenni fényképezni.

Hazafele menet a csoport kettévált, a többiek  hazajöttek, nekem viszont még muszáj volt bemennem boltba venni magamnak ezt-azt a jövőhétre.

Aki ismer tudja mennyire nehéz nekem örömet szerezni. Emberi gesztusokkal pedig lehetetlennek tartottam. Szerintem életemben először történt  velem olyan, hogy valakinek sikerült egy szimpla gesztussal meglepnie, és örömet szerezni vele. Hazaértemkor ugyanis láttam, hogy a szobatársam pont besurran a másik szobába, és amikor utána akartam menni bezárta az ajtót, és nem tudtam kinyitni. Miután sikerült bejutnom filmekből jól ismert módon, lufival, tortával, és a sokszor klisésen hangzó "Boldog szülinapot"-al vártak. 

Ez úton is köszönöm nektek ezt a kellemes meglepetést! =)

Nem mellesleg, a kedvenc tortámat kaptam. =)

Tíz napja északon. Mára már kezd beállni a napi rutinom, és nem álmatlanok annyira az éjszakáim, hogy reggel úgy érzem, hogy valaki az este folyamán beleszart a fejembe és egy slaggal kimosta. 5:45-kor kelés, 15 perc ébredezés, és húsz perc készülődés. Minden percre pontosan kiszámítva, és összehangolva.

Reggel a metron, annyira sokan voltak, hogy nagyítóval kellett keresni a helyet. Egész Finnországban 1 (EGY) metro van, és a legforgalmasabb csomóponthoz járunk minden reggel, és onnan jövünk haza minden délután, de még nem volt olyan, hogy ne tudjunk leülni.

A reggeli fejem megér pár forintot, de a nő is aki fordítva olvassa az újságot.

7 órakkor, kezdéskor nagy meglepetésemre nem volt még benn semelyik szakács, és a portás sem vette fel a kaputelefont, hogy beengedjen minket. Azt hittem nem is lesz ma nyitva a konyha, de végül az egyik ott dolgozó lány beengedett minket. Két finn diák és én voltam kezdéskor a meleg konyhán. Lévén,hogy tegnapról maradt még némi konfi-csirkém, azt nagyjából délig befejeztem. Ez a mennyiség illusztráció. négyszer ennyit kellett kb megcsinálnom a héten.

Érezhető volt, hogy a konyhának is péntek hangulata van. A személyzeti, akárcsak otthon, úgy néz ki, hogy pénteken a legtutibb. Najó...annyira nem volt nagy szám, de amikor egyénileg csinálhatja meg az ember magának a burritot, az megadja a péntek hangulatot. 

Élvezetes az a mentalitás, hogy nem veszi el az életüket a munka, és kajálás után van idejük még meginni nyugodtan egy kávét, kimenni és elszívni egy cigit, és csak utána mennek vissza a dolgukra.

Egész héten reggel hétre mentünk, és 4-5 körül végeztünk. Viszont úgy tűnik a péntek nekik is "mennyünkmáhaza" nap, és ebéd után rögtön konyhai nagytakarításba kezdtünk, aztán háromkor már a metroállomáson voltunk.

Napi érdekesség, hogy itt olyannyira mennek a nyerőgépek, hogy nem csak kocsmákban lehet nyerőgépekbe verni a családipótlékot, és nem csak kaszinókban lehet összekaparni az egyeurós sörre a pénzt, hanem minden közértben van 3-4 nyerőgép, amiken állandóan játszik valaki. Mondjuk ahol egy euro a sör, ott én is megpróbálnám megütni a jackpotot.

Igen...kártyát is elfogad. De ha nem lenne nálunk aprópénz, vagy a hitelkeretünk már elment szeszre, és még a zsebünkben lapul egy 50 Euros, bármikor fel tudjuk váltani a pénzváltógéppel, ami direkt erre a célra lett kialakítva, és a játékgépek mellé van helyezve.

Mai napon is sikerült kapjak egy utolsó adagot a konfi-csirkéből. Megnyugtattak, hogy ez az utolsó adag, de jövőhétre hoznak még csirkét. Lévén, hogy tegnap rendezvény volt, nem volt ma akkora hajtás. Érdekesség, hogy a legtöbb dolgot nem időre készítik (amit pl konfitálnak egész estére hagyják a sütőben) hanem a maghőjét mérik az ételeknek, és az alapján állítják be a sütőt is, hogy amikor eléri a kívánt maghőt, lekapcsol.

Érdekesség még, hogy csütörtökön, mivel a személyzeti étkezdénkben sok katona kajál, és a finn hadseregben (is) csütörtökönként a borsóleves és a palacsinta a szokás, így ma is az volt menü. A palacsinta viszont nem a kis palacsintasütős kivitel volt, hanem egy szódamentes, tömörebb palacsintatészta volt kisütve egy tepsiben, és az felszeletelve.

Megengedik, hogy fényképezzek, de nem akarnék visszaélni a bizalmukkal, hogy mindenhova feltöltögetem amiket ott látok. Próbálok minél többet ellesni tőlük, és egyelőre segítőkészen elmondják a dolgokat. Nem konkrét recepteket akarok megtanulni tőlük, inkább bizonyos húsok, ételek elkészítésének a módját. Úgy hiszem előrébb vagyok azzal, ha egy alapot tudok, amiből tudok majd a későbbiekben újat kreálni, mintha egy receptet 1:1 lemásolok. Sok elemében hasonlít az otthoni főzéstudományhoz, viszont szerintem az ízek nem annyira intenzívek. Jobban odafigyelnek a tápanyagtartalomra, minthogy karakteres íze legyen egy ételnek. Úgy hiszem a magyaros ízektől megdöglenének. Ami úgy hiszem nem gond, hiszen nem láttam még fiatal lányok alatt rossz feneket. A mai napon, szintén engedték, hogy részt vegyek a tálalásban. Igaz csak 5 tányérról volt szó, amik vega kaják voltak, de nekem már ez is valami. Különös, hogy mindent hidegen tálalnak ki, és úgy melegítik össze. Valószínűleg éttermekben nem ezt csinálják, de mivel rendezvényközpont a fő profilja a helynek, így elfogadható a dolog, és ennek ellenére is olyan ételeket adnak, amilyet otthon csak kemény forintokért lehetne megvenni.

A mai napon még új zöldséget is ismertem, amit "Swede"-nek hívnak, és kutatásaim során kiderítettem, hogy magyarul karórépaként ismert. És pürét készítenek belőle.

Megtudtam, hogy itt még kötelező a sorkatonaság, és előfordul, hogy az ember fiatalon lehúz fél évet a tengeren. Nem is láttam még diszkós pávákat az utcán... Furcsa még, hogy nem szokás kezet fogni. Reggel amikor valaki megérkezik, vagy amikor távozik, csak köszön egy halkat, és beáll melózni. Ez az otthoni, mindenkivel kezet rázok után meglehetősen szokatlan. 

Megtudtam még, hogy a finn gasztronómia voltaképp, az orosz és svéd gasztronómiára alapozva fejlődte ki magát.

Hazafele a Helsinki metro állomáson pedig egy ismerősnek tűnő furgonba botlottunk, amiről távolról azt feltételeztük, hogy pizzát árul. Közelebb érve viszont feltűnt a sok paprikafüzér, és a lángosos képek, azért közelebb mentünk, hogy legalább az árlistáról tájékozódjunk. 

Nem kóstoltuk meg, ezért nem is tudjuk mit takarhat a legolcsóbb, a sima lángos, de ha az üres lángost, akkor az jó kis haszonkulcs, még itt is.

Kezdődnek a munkás napok.

Amikor elkezdtünk járni a felkészítő órákra, azt mondta mindenki, hogy itt nagyon szigorúan betartják a nyolc órát, és annak leteltével hazaküldenek. Érdekesen hangzott, de annyira mondták odahaza, hogy elhittem. Lehet később átvált erre a tendenciára a dolog, de ha holnap is ugyan annyit dolgoznék mint az elmúlta napokban, akkor pénteken nem is kéne bemennem.

A munkákat amiket kapok, inkább egy kisebb "termelő" konyháéhoz tudnám hasonlítani, tehát ha húst kell tisztítani, nem 20 darabról van szó, hanem 170-ről.

Azt az információt is megkaptuk, hogy itt úgy őrzik a recepteket, és az eljárásaikat, mint a szent grált. Ehhez képest, akármiről megkérdezem mi az, és hogyan készül, szívesen elmondják. Hetedik napon, az egyik szakács meg is jegyezte, hogy mi vagyunk az első diákok ott, akik leírnak valamit.

Új dolog számomra, hogy bármilyen munkát végeznek, legyen az hús pakolás, vagy zöldség darabolás, kesztyűt húznak. Ha meleg zsírból kell kiszedni valamit (nem 160 fokos dologra gondolok), akkor először egy vastagabb hőálló, arra meg egy gumikesztyűt húznak. 

Értelem szerűen, bármit hűtőbe helyeznek, azt felmatricázzák, hogy könnyebb legyen megtalálni.

A kávé úgy fogy, mintha védőitalként innák. Délre 2-3 simán lemegy, de hatása sajnos nem sok van.

Hetedik napon, végre kipróbálásra került a Finn legenda, a Koskenkorva Salmiakki, ami egy szalmiákos ízesítésű, vodka alapú likőr. Nem volt nagy meglepetés. Szalmiák íze van. A kép másik főszereplője meg egy sima fánk, a tetején cukormázzal, belsejében meg lekvárral. És csak 99 cent.

Sikerült a mai napon megkóstolni a rénszarvas húst. Itt nagy trend a füstölés. Olyan mint otthon, csak a finneknél nem a szalonnáig terjed a tudomány. A rénszarvas hús is füstölve volt, és enyhén sózva, amitől egy kicsit tényleg olyan íze volt mint a füstölt sonkának, csak nem volt annyira száraz, és rágós.

Akármennyire szeretném, hogy meló után tudjunk valami programot szervezni, annyira változó időben érünk haza, hogy lehetetlen. Nem jövök rá miért, de itt ha háromkor végzek, ripsz ropsz öt óra van, és nem csináltam még aznap semmit. Idő kell még, hogy ráálljunk az itteni időszámításra. 

Este fél 12-kor elalvás, reggel hatkor felkelés. Kb mintha az este folyamán egy lapáttal verték volna szét a fejemet. 6:20-kor indulás a szállásról. A munkahely szerencsénkre fél órányira van. Reggeli első munka gyanánt, egy finom 5 órás konfit-csirke előkészítés, ami másnap reggel fél nyolcig készül. A munkatársak segítőkészek, és érdeklődőek, és az előzetes információkkal ellentétben, egyelőre úgy tűnik, hogy szívesen elmondják, hogy mit és hogyan kell készíteni. Mélyre menő következtetést nem tudnék még levonni a konyháról.

A személyzeti ételek főzésére külön szakácsot alkalmaznak, és a napi procedúra, mivel nem volt ma rendezvény, a következő napokra készültünk elő. Ebédig három kávé gurul le, és külön tejet lehet kapni a kávékhoz. Mármint nem külön doboz, hanem külön gyártanak kávéhoz való tejet is. 

Az első hetet a meleg konyhán töltöm, következő héten megyek át a hideg konyhára. Vicces, hogy a hideg konyhán csak nők, a meleg konyhán csak férfiak dolgoznak, és ebédidőben először a hidegkonyháról tűnik el mindenki ebédelni, és amikor ők visszaérnek, a meleg konyháról tűnik el mindenki, és ebédel együtt. Az ebéd önkiszolgálós rendszerben működik, saláta,leves,főétel. Valamiért mindenhol, ahol önkiszolgálós rendszer van, ott raknak ki tejet, és sok finn tejet iszik, mindenhez.

Remélem, a többi nap is olyan lesz mint a mai, és akkor élvezni fogom a kint létet. Azért ~9 órát ma is lehúztam. Mi tagadás, vicces, hogy délután 5-kor fel van mosva a konyha, és minden szakács megy haza.