Katonás rendben, 6:45-kor kelés, 7:10-kor a portán pontosan megjelenés. Gyors kávé, és indulás a vantaai középiskolába, találkozni az itteni "felelősünkkel", akit az itt létünk alatt kell hívjunk, bármilyen felmerülő probléma esetén. 

Időben elindulunk, a Variahoz (az iskola neve), az odavezető út, egy metro 5 megálló és egy vonat 6 megállós út. A tömegközlekedés errefelé annyira olcsó, hogy egy sima metro jegy 2,5 Euro, a vonatra meg 5 Euro volt a jegy.

A Helsinki vonatállomás, elölről.

Ez pedig, Helsinki egyetlen metroja, ami kb. úgy működik mint a 4-6os villamos otthon, hogy egyik végén egy helyről indul, de a másik irányban két végállomása van.

Az iskolához közeledve, nem úgy éreztem mintha egy iskolába mennénk, sokkal inkább a Honvéd Kórházra emlékeztetett az épület kívülről:

Nem elég szemléltetőek a fotók, de az iskola alapterülete körülbelül tényleg akkora volt mint a Honvéd Kórháznak. Az iskolán belül többfajta szakképzés is folyik, a szakácsképzéstől elkezdve, az autószerelő képzésig bezárólag. Sajnos belül nem sikerült képeket készíteni a tankonyháról, ugyanis nem is vittek be oda minket, csak futólag láttunk be, de érződött a két ország közti különbség.

Kis várakozás után megérkezett Piritta, az összekötőnk, aki hamar egy reggelire invitált minket:

A reggeli sonkás szendvics volt, főtt tojással (még meleg volt!) szörp (nem az az Ági szörp, amitől beragad a segg, de mégis egy jóízű, enyhén édes ital volt), répatorta (sok fahéjjal, és cukormázzal a tetején), és természetesen kávé és tea.

Ezek után átmentünk Pirittával és Veeraval egy tanteremben, am körülbelül egy 20 férőhelyes tanterem volt, olyan interaktív táblával, ami egyrészt működött, másrészt a tanári kar értett a használatához. Itt egy rövid bemutatkozás volt, és vázolta Piritta mire számítsunk munkahelyek terén , és kitöltöttük a szerződéseket, valamint a bérletigénylő lapot, amivel később kaptunk egy kártyát, amivel korlátlanul utazhatunk a városban, és még néhány környező régióban ( úgy mint otthon a közig. határig, itt bizonyos régiókig érvényes a bérlet). 

A jó tanácsok után a menza felé vettük az irányt, ami minden ott tanuló diák számára ingyenes, az állam által finanszírozott. Önkiszolgáló rendszerben működik. Amikor ott voltunk, "saláta mix" volt mellette céklasaláta, valamint két féle currys csirke bulgurral, valamint friss péksütemény (amit csak távozáskor vettem észre).

Ebéd után Veera (aki a Varia iskolában, a nemzetközi dolgok adminisztrációjáért felelős) vett szárnyai alá minket, és elvitt minket beszerezni a bérleteket. Felvértezve a korlátlan utazás hatalmával körülnéztünk a belvárosban, alaposan kutatást végezve, hogy megtaláljuk a legideálisabb közértet, valamint a legközelebbi Alko-t, ahol a későbbiekben be tudjuk majd szerezni az alkoholt.

Napi funfact:

Azt hittem, hogy a svédek szeretik az édességeket, mert minden boltban van külön fal a gumicukroknak. A finneknek külön boltjuk van a gumicukrokhoz a KarkkiTori: