Kezdődnek a munkás napok.

Amikor elkezdtünk járni a felkészítő órákra, azt mondta mindenki, hogy itt nagyon szigorúan betartják a nyolc órát, és annak leteltével hazaküldenek. Érdekesen hangzott, de annyira mondták odahaza, hogy elhittem. Lehet később átvált erre a tendenciára a dolog, de ha holnap is ugyan annyit dolgoznék mint az elmúlta napokban, akkor pénteken nem is kéne bemennem.

A munkákat amiket kapok, inkább egy kisebb "termelő" konyháéhoz tudnám hasonlítani, tehát ha húst kell tisztítani, nem 20 darabról van szó, hanem 170-ről.

Azt az információt is megkaptuk, hogy itt úgy őrzik a recepteket, és az eljárásaikat, mint a szent grált. Ehhez képest, akármiről megkérdezem mi az, és hogyan készül, szívesen elmondják. Hetedik napon, az egyik szakács meg is jegyezte, hogy mi vagyunk az első diákok ott, akik leírnak valamit.

Új dolog számomra, hogy bármilyen munkát végeznek, legyen az hús pakolás, vagy zöldség darabolás, kesztyűt húznak. Ha meleg zsírból kell kiszedni valamit (nem 160 fokos dologra gondolok), akkor először egy vastagabb hőálló, arra meg egy gumikesztyűt húznak. 

Értelem szerűen, bármit hűtőbe helyeznek, azt felmatricázzák, hogy könnyebb legyen megtalálni.

A kávé úgy fogy, mintha védőitalként innák. Délre 2-3 simán lemegy, de hatása sajnos nem sok van.

Hetedik napon, végre kipróbálásra került a Finn legenda, a Koskenkorva Salmiakki, ami egy szalmiákos ízesítésű, vodka alapú likőr. Nem volt nagy meglepetés. Szalmiák íze van. A kép másik főszereplője meg egy sima fánk, a tetején cukormázzal, belsejében meg lekvárral. És csak 99 cent.

Sikerült a mai napon megkóstolni a rénszarvas húst. Itt nagy trend a füstölés. Olyan mint otthon, csak a finneknél nem a szalonnáig terjed a tudomány. A rénszarvas hús is füstölve volt, és enyhén sózva, amitől egy kicsit tényleg olyan íze volt mint a füstölt sonkának, csak nem volt annyira száraz, és rágós.

Akármennyire szeretném, hogy meló után tudjunk valami programot szervezni, annyira változó időben érünk haza, hogy lehetetlen. Nem jövök rá miért, de itt ha háromkor végzek, ripsz ropsz öt óra van, és nem csináltam még aznap semmit. Idő kell még, hogy ráálljunk az itteni időszámításra.