Tizenhárom a Kartel száma, meg az eltöltött napoké amit Helsinkiben töltöttem eddig.

Mai napon nyolcra mentünk melózni, lényegesen kipihentnek mondhattam a reggelemet. 

Reggel a séf kiadta, hogy ma glutén mentes pitét fogok vele csinálni. A nap első fele ezzel el is ment, ugyanis 11 tepsihez szükséges anyagmennyiséget kellett összekészíteni, ami viszonyításként 10 kiló répa volt, csak az egyik hozzávaló a sok közül.

Továbbra is érvényes számunkra, hogy a 8 órás munkaidő itt sem létező fogalom. 

Sokszor eszembe jut az a pillanat, amikor kb 2 hónappal ez előtt (az otthoni munkahelyemen az egyik ételnek eleme volt a kelbimbó szirom, aminek a lefejtése meglehetősen macerás meló volt) kelbimbó szirom szedegetés közben, a Séf Úr odajött, és annyit mondott: "Macerás meló, de csak így lehet megcsinálni. Biztosan Finnországban is sok szivatós munkát kell majd csinálnod."

Mikor csinál valamit az ember, és az adott feladatot mondjuk 2 órán keresztül kell csinálnia, nem látja a végét, és hamar beleun. Viszont ha végzett vele, a megkönnyebbülés olyan örömet okoz, ami miatt megéri néha ilyen munkákat végezni.

A Séf Úr szavai sokszor csengenek a fülemben amikor egy ilyen kellemes feladatot kapok, és olyankor rájövök mennyire nem tudok még semmit a szakmáról, és milyen jó helyzetem van az otthoni munkahelyemen. Ma is megkaptam egy kellemes feladatot fél négykor. Le kell szoknom arról, hogy a munkaidőm lejártát számolgassam, az elvégzendő feladatokhoz szükséges időt kell számolgassam.

Ma meg kellett csinálni ~700 húspogácsát, a holnapi rendezvényhez, ami olyan remek feladat volt, hogy ketten 1,5 órát csináltuk. 

Nem, ez nem az összes.

A mai személyzeti viszont megért egy fotót. Nem olyan dolog mint otthon egy étteremben a személyzeti, inkább hasonlítanám egy munkahelyi étkeztetéshez. A Finlandia Hallnak külön szakácsa van a személyzeti ételekhez, aki nem csak összebassza a kajákat, hanem tényleg olyan ételeket készít ami kinézetre és ízre is megállja a helyét. A leves egy csicsóka"krémleves" (itt ami levest eddig láttam minden egy sűrűbb krémleveshez hasonlítható), a második fogás lazac(!) volt sült zöldségekkel, és szójás mártással, rizzsel. A naponta változó, három különféle salátáról meg ne is beszéljünk. Nem az otthoni rendszert akarom fikázni, de követendő példaként kéne az ilyenre tekinteni, nem elérhetetlen vízióként irigykedni.