Mai napon is sikerült kapjak egy utolsó adagot a konfi-csirkéből. Megnyugtattak, hogy ez az utolsó adag, de jövőhétre hoznak még csirkét. Lévén, hogy tegnap rendezvény volt, nem volt ma akkora hajtás. Érdekesség, hogy a legtöbb dolgot nem időre készítik (amit pl konfitálnak egész estére hagyják a sütőben) hanem a maghőjét mérik az ételeknek, és az alapján állítják be a sütőt is, hogy amikor eléri a kívánt maghőt, lekapcsol.

Érdekesség még, hogy csütörtökön, mivel a személyzeti étkezdénkben sok katona kajál, és a finn hadseregben (is) csütörtökönként a borsóleves és a palacsinta a szokás, így ma is az volt menü. A palacsinta viszont nem a kis palacsintasütős kivitel volt, hanem egy szódamentes, tömörebb palacsintatészta volt kisütve egy tepsiben, és az felszeletelve.

Megengedik, hogy fényképezzek, de nem akarnék visszaélni a bizalmukkal, hogy mindenhova feltöltögetem amiket ott látok. Próbálok minél többet ellesni tőlük, és egyelőre segítőkészen elmondják a dolgokat. Nem konkrét recepteket akarok megtanulni tőlük, inkább bizonyos húsok, ételek elkészítésének a módját. Úgy hiszem előrébb vagyok azzal, ha egy alapot tudok, amiből tudok majd a későbbiekben újat kreálni, mintha egy receptet 1:1 lemásolok. Sok elemében hasonlít az otthoni főzéstudományhoz, viszont szerintem az ízek nem annyira intenzívek. Jobban odafigyelnek a tápanyagtartalomra, minthogy karakteres íze legyen egy ételnek. Úgy hiszem a magyaros ízektől megdöglenének. Ami úgy hiszem nem gond, hiszen nem láttam még fiatal lányok alatt rossz feneket. A mai napon, szintén engedték, hogy részt vegyek a tálalásban. Igaz csak 5 tányérról volt szó, amik vega kaják voltak, de nekem már ez is valami. Különös, hogy mindent hidegen tálalnak ki, és úgy melegítik össze. Valószínűleg éttermekben nem ezt csinálják, de mivel rendezvényközpont a fő profilja a helynek, így elfogadható a dolog, és ennek ellenére is olyan ételeket adnak, amilyet otthon csak kemény forintokért lehetne megvenni.

A mai napon még új zöldséget is ismertem, amit "Swede"-nek hívnak, és kutatásaim során kiderítettem, hogy magyarul karórépaként ismert. És pürét készítenek belőle.

Megtudtam, hogy itt még kötelező a sorkatonaság, és előfordul, hogy az ember fiatalon lehúz fél évet a tengeren. Nem is láttam még diszkós pávákat az utcán... Furcsa még, hogy nem szokás kezet fogni. Reggel amikor valaki megérkezik, vagy amikor távozik, csak köszön egy halkat, és beáll melózni. Ez az otthoni, mindenkivel kezet rázok után meglehetősen szokatlan. 

Megtudtam még, hogy a finn gasztronómia voltaképp, az orosz és svéd gasztronómiára alapozva fejlődte ki magát.

Hazafele a Helsinki metro állomáson pedig egy ismerősnek tűnő furgonba botlottunk, amiről távolról azt feltételeztük, hogy pizzát árul. Közelebb érve viszont feltűnt a sok paprikafüzér, és a lángosos képek, azért közelebb mentünk, hogy legalább az árlistáról tájékozódjunk. 

Nem kóstoltuk meg, ezért nem is tudjuk mit takarhat a legolcsóbb, a sima lángos, de ha az üres lángost, akkor az jó kis haszonkulcs, még itt is.